El�sz�r fel se fogtam mi is t�rt�nik velem. F�lelem, gy�trelem, boldogtalans�g uralt engem. De nem tehettem ellene, mert nem lehetett. Ha csak vissza n�ztem az id�ben, eszembe jutott milyen is volt. Milyen volt miel�tt m�g f�jdalom j�rta �t testem, miel�tt m�g k�pes voltam b�rmit megtenni. A f�raszt� h�tk�znapok, a bar�taimmal egy�tt t�lt�tt, boldog percek. �j �lm�nyek, �jabb felfedez�sek. V�gyakozva s�hajtottam fel, ahogy eml�keim t�mkelege furakodott testembe, lelkembe.
Most itt fekszem, m�r megszoktam f�jdalmamat, egy pontba meredek, leveg�t is alig veszek, megnyugodtam. Napok telnek, de m�g mindig nem mozdulok, �gy �rzem, ha megmozdulok; elhagyom testem, itt hagyok mindenkit kik idek�tnek, szeretnek. A k�ls� vil�g ingereit, m�r nem is �rz�kelem. F�lt�st, aggodalmat hagyva magam ut�n. De m�g nem adtam fel, m�g k�zd�k! Hi�ba mondj�k, hogy szervezetem nem b�rja m�r a terhel�st. �n akkor se adom fel! Nem akarom l�tni szeretteim szem�ben, hogy feladt�k. Hisz ha �k ezt teszik, �n nem tudok tov�bb maradni. Valaki megfogta kezem �s csak egyre er�sebben szor�totta, nem engedte el. Szeretett s nem hagyott el. Velem volt, seg�tett t�l�lni egyre er�s�d� f�jdalmaimat. Mintha k�st d�fn�nek sz�vembe, �s ny�lt sebembe forgatn�k, min�l nagyobb f�jdalmat okozva azzal nekem. V�g�l enyh�lni kezdett, lassan r�n�ztem, ki most is velem van, �s �gy is szeret. L�ttam szem�be: amint �r�mk�nnye v�gig fut arc�n. Er�sen meg�lelt, �s csak ennyit ism�telgetett: - Szeretlek! Itt ne mer�szelj hagyni! - Elfelejtettem minden gy�trelmet, szorosan magamhoz h�ztam s nem engedtem. Igaz bar�tom �.
Egy hirtelen sz�r� f�jdalom �rkezett, imm�r szinte nem kaptam leveg�t. Ezernyi t�vel sz�rk�lt�k t�d�met, iszonyatos volt. Nem is tudom mi tartott m�g mindig �letben....
Csak k�s�bb t�rtem magamhoz, egy ismeretlen helyen. - H�t m�gis behoztak?! - tekintettem k�r�l amennyire csak t�lem telt. Amint fel akartam �lni, egy �pol� j�tt be, �s fektetett vissza p�rn�im k�z�. L�legeztet�re kapcsoltak. �gy biztos�tott�k sz�momra id�leges �letben marad�som. Nyugat�t, altat�t fecskendeztek bel�m. De szemem nem hunytam le, m�r abba az �llapotba ker�ltem, hogy szervezetem nem reag�l m�r semmire. �rny�ka vagyok �nmagamnak.
Elj�tt mindenki, csal�dtagok, bar�tok, ismer�s�k. Sz�nalmas vagyok. Testem merev. Nem mertem szem�kbe n�zni, f�ltem; megl�tom abban v�gzetem. - Nem akarok elmenni! Az Isten�rt, seg�tsetek m�r! Vigyetek ki innen! - ki�ltottam fel magamban, hisz k�ptelen voltam ak�r megsz�lalni is. Megl�tt�k, hogy zaklatott vagyok, �jra bej�tt a n�v�r, �jabb adag altat�t kaptam: mintha f�radt lenn�k, aludni szeretn�k. Egy kedves bar�tom mell�m �lt, nem s�rt, tal�n nem akart. Nem akarta, hogy megl�ssam szem�be: Nincs m�r sok id�m! �reztem, mit titkolnak el�lem. Egyre f�radtabb vagyok.... s ezt �k is l�tj�k. V�g�l kimennek, utols� pillant�sukkal b�csuznak el t�lem.... �r�kre....
Bar�tn�m v�ratlanul visszarohant mindenkit f�lre l�kve �tj�b�l, nem b�rta tov�bb, k�nnyezni kezdett szeme, karjaiba vett �s �gy �lelt, szorosan, nem engedett.
Tehetetlen�l fekszem karjai k�zt.... Utols� szavaim: - Szer.... etlek.... s a.... t�bbiek.... et is.... - lassan lehunyom szemem.... v�g�l m�gis elalszom.... M�r nem hallottam zokog�s�t, �s szavait....

Elb�cs�ztam....
S v�g�l elaludtam....
�r�kre....